Beni

Lilypie Fourth Birthday tickers

2011. március 18., péntek

Két végén égetem...

Kissé...hogyismondjam beszűkült az életterem az elmúlt héten.
Nyilvánvalóan egy beteg gyerekkel nem kóricál az ember fel-le a városban, szóval tulajdonképpen szerda óta nem léptem ki a lakásból. (akkor is csak az orvoshoz mentünk el). Továbbgondolva a dolgot tehát vasárnap óta nem léptem ki (akkor meg csak az ügyeletre mentünk el).

Mivel gyermekem eléggé anyás (értsd úgy, CSAK anyával lehet öltözni, orrot fújni, pisilni, kakilni, feneket törölni, enni, inni, aludni stb.) meg amúgy is most ragtapaszos korszakba lépett (magyarán amerre én megyek arra jön ő is.), ha a konyhában vagyok a nadrágomat rángatja, hogy hagyjam abba amit csinálok, ha véletlenül sikerül az erkélyre kilépnem teregetni, akkor az erkélyajtó üvegét nyalja és bentről ordibál nekem ki.( pl. "anya, te most mit csinálsz? teregetek. miért? mert kimostam a ruhákat és ki kell teríteni száradni őket. Miért? mert bebüdösödnek. Miért? Mert vizesek. Miért vizesek? " etc. a végtelenségig....vagy amíg be nem jövök az erkélyről). Meg amúgy is újabban éjszaka megint velem alszik (óvoda téma óta) na szóval ezen fennforgások eredményeképpen kicsit beteltem mára.
Úgyhogy gondoltam egy merészet és a reggeli mosogatás után levittem a kukát. EGYEDÜL. A szabadság szele beletépett a hajamba, mélyeket szippantottam a hűvös levegőből...és nem volt megállás.
Feljöttem a kuka mellől majd közöltem a férjemmel, hogy én most "A szabadságharcos" stádiumba léptem (ha úgy tetszik felfejlődtem), és ennek eredményeképpen elmegyek a tőlünk 10 percre lévő kreatív boltba. EGYEDÜL.
Rátettem egy lapáttal erre azzal, hogy bár esett az eső gyalog indultam útnak (tudom...ne is mondjátok, én aztán tudok élni...!) először elvittem a használt elemeket a szelektívbe, majd elköltöttem több mint 5000 Ft-ot a kreatív boltban. (kollégáknak üzenem a Csillánál látott fejlesztő játékokat fogom megcsinálni...és egyszer használni is...mondjuk a jövő évezredben, ha eljutok dolgozni...érdemes rám várni, de tényleg...:)

Kb. fél óra múlva hazaértem. Gyermekem már várt, őrjöngve borult a nyakamba...najónem, ehelyett Mit hoztál? kérdésekkel elintézte a viszontlátást.
Szóval most nekiállok hasznosnak látszani...hátha valaki még elhiszi nekem.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése