Beszoktatás utózönge

A tegnapi nap nehezebbre sikerült, mint az elmúlt két hét. Már reggel jött a nyüffögés, "anya nem akarok oviba menni"...szelíd rábeszélésre ez finomult kissé, "jó, menjünk, de maradj ott velem".

(Már egész konkrétan kezdtem megijedni, hogy egyedül ezen az egész világon csak az én gyerekemnek lett 2 év 9 hónap alatt annyira elege az anyjából, hogy zokszó nélkül menekül a közösségbe.)
Reggel gond nélkül elengedett, délig nem is volt semmi fennakadás, de a déli alvásnál pityeregni kezdett (csendesen, magában). Isten látja lelkem, hogy nem én (mi) neveltük bele ezt az elfojtós taktikát. Ha elesik és megüti magát sem az van, hogy "katonadolog", hanem megbeszéljük, fáj, nagyon fáj, megpuszilom, meggyógyítom stb. (egész gyerekkorom a "nemfááájjaaaz" jegyében telt...fejemben a fejszével is ezt hallgat(hat)tam volna, kiráz tőle a mai napig a hideg). Szóval ez a csendes pityergés valami öröklött valami lehet, mert apja is anyja is csendben szenvedős. (anyja küzd a kitárulkozós szenvedésért, többek között a blogon).
Szóval csendben pityergett, délután "buli" volt, valamiféle szülői értekezlet, ahová mi szülők összedobtuk a sütiket, ittunk teát, beszélget(het)tünk (volna)...ha nem utálnám majdnem az összes szülőtársamat...komolyan, eddig nem tudtam, hogy ennyire kritikus vagyok, de ezek egyszerűen baromi gázosak (tisztelet a kivételnek).
Két kiragadott példa, egyik anyuka mellett a gyerek egy figyelmeztető szó nélkül nyálazhatta össze a nagy közös kukis tálban az összes kukit...én eddig azt hittem engedékeny vagyok, de az, hogy annyira sz.rjak bele a többi gyerekbe, és hogy simán megengedjem, hogy az enyém az összes kukit összedíbolja, míg a többiek nyálcsorgatnak érte...hát komolyan...
Másik díszpinty meg hangosan ecsetelte, hogy valami csodaszirupot ad a lányának (az elejéről lemaradtam, gondolom nem homeos, de még ha az lenne is nagyon gáz) ami "mintha nem is a te gyereked volna" úgy megváltoztatja a csemetét, "belövi" mondja ő...hát báááázmeg, minek szültél akkor, ha már 3 évesen is ahelyett, hogy feltétel nélkül SZERETNÉD, feltételekhez kötöd az elfogadásodat. Méghozzá ahhoz, hogy jól be legyen "lőve" és mintegy delíriumban üljön vagy autómatice csinálja amit mondasz... ez annyira kiverte a biztosítékot, hogy olyan nyílt utálattal néztem ezeknek a barmoknak a szemébe, hogy konkrétan a gyerekemen kívül nem igen szólt senki hozzám. Aztán alkalomadtán távoztunk, én kiakadva, Beni meg kialvatlanul.
Az éjjel kritikán aluli, ordítós, félóránként felsírós, torok (fül?)fájós, igazán megijesztős volt.
Ma lélekápolás, családozás, sok-sok testkontaktus, összebújvameseolvasás, nagy kirándulás, futkosás, napozás, bicózás.
Hát így.