Ha újra kezdhetném...

"Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék..."
Republic

Ezzel a bloggal feltett szándékom (volt), hogy amennyire tőlem telik segítek azoknak az anyukáknak és apukáknak akiknek dongalábas babát adott az Ég.
Persze azóta ezer szálat felvettem és letettem már, de ez a törekvés mindig ott munkál bennem.

Kedves ismeretlen ismerős!

Amikor Benedek megszületett és megtudtam, hogy dongalábas egyből az internetre szabadultam. Szerettem volna történeteket olvasni igazi emberekről akiknek ugyanez a problémája. Találtam is, sokat, sokfélét. Meg orvosi lapokat és könyveket is. Meg tapasztalatokat, érzéseket, véleményeket. Ez segített egy kicsit elindulni, rátalálni az útra, ami nekünk adatott.
Nem mondom, hogy mi a legjobb utat választottuk, csak egyet a sok közül. Mint az élet minden területén sajnos itt is sok mindenben a pénz dönt. Íme az én tudásom, amit 2 év és 9 hónap alatt összegyűjtöttem.

A dongaláb kialakulásának oka lehet:
1. genetikai eredetű (nem csinálnak genetikai vizsgálatot automatikusan, viszont, ha a családban már előfordult, akkor egyértelmű, illetve akkor is erre gyanakszanak, ha más fejlődési rendellenességgel együtt fordul elő pl. farkastorok)
2. ún. kényszertartás (tehát a méhen belüli, szűk hely miatt kialakuló rendellenes lábtartás) Tapasztalatom szerint, az 1. pontban felsorolt két lehetőségen kívül minden dongalábat kényszertartás miatt kialakult rendellenességnek titulálnak.

Nálunk nem volt genetikai vizsgálat (még). Így abban sem tudok segíteni, hogy hol vizsgálnak erre.
Szülés után nagyon fontosnak tartom, hogy azonnal kezdjük meg a láb tornáztatását, nyújtását. Ez tulajdonképpen abból áll, hogy a lábfejet ami befelé lefelé áll szépen finoman, óvatos mozdulatokkal próbáljuk kifelé felfelé mozgatni, nyújtani. Ez azért fontos (szerintem), mert mi a születés utáni 4. napon kaptuk meg az első gipszsinünket, ami tulajdonképpen egy normál helyzethez (hasonló) állapotba húzza a kicsi lábát. Nem mindegy (egyáltalán), hogy mi azalatt a négy nap alatt mennyit tudunk lazítani, nyilván ez a gipszelés utáni napok elviselését könnyíti.

Kezelés:
Mint írtam, tudomásom szerint mindenkit gipszelnek először. Ez egy combközépig érő derékszögben hajlított gipszcsizma lesz. Ami jelentősen nehezíti a pelenkázást, nagyon kell figyelni, hogy a pisi-kaki ne folyjon a csizmába, mert ez ugye felmarhatja a kicsi bőrét. (ezt mi úgy csináltuk, hogy Benit az ölembe fogtam kakiláskor, mintegy "biliző helyzetben", tehát a hátát a mellkasomnak támasztva, a karomon ültetve.
A gipszváltások általában 2 hetente vannak. Nálunk úgy volt, hogy pénteken levették és hétfőn kapta a következőt.
A fürdés a másik ami nehezített. Ezt mi úgy csináltuk, hogy egy pelenkázólapra fektetve áttörölgettem nedves pelussal esténként. Nyilván a gipszmentes napokra ez nem vonatkozott.

A gipszelés nálunk Beni 9 hónapos koráig tartott. Ez az ún. konzervatív kezelés.
Itt, ha újra játszhatnám mindenképpen változtatnék. Van ugyanis egy modernebb eljárás, ami abból áll, hogy a gyerek 2-3 hónapos korában egy kisműtéttel meghosszabbítják az Achillest-ínt.
Tudtam erről az eljárásról, azért nem léptük meg, mert az akkori kezelőorvosunk egyértelműen azt mondta, hogy olyan szépen javul a Beni lába, hogy felesleges "kaszabolni".
Beni 8 hónapos korában állt fel....a bokájára. Amikor rákérdeztem az orvosnál, hogy ezt mégis hogy gondolja, akkor azt mondta, hogy nem probléma, majd a gipszben nem fog felállni...
Én azt gondolom, hogy ha 3 hónap alatt nem javul annyit a kicsi lába, hogy a gipszelés elhagyható legyen, akkor ez a kisműtét a jó út.
Nyilvánvalóan altatás meg műtét, ezt senki sem szeretné, viszont esélyt kap a gyerek a "normális" mozgásfejlődésre.
Kisműtétből lehet több is. Mind-mind 1-1 pontszerű heggel jár, ami szinte láthatatlan. (erre azért lehet szükség, mert a baba növekedésével nem biztos, hogy az Achilles tudja a tempót tartani).

A kezelés helye nagyon fontos. Ha újra kezdhetném, akkor én először mindenképpen Pestre vinném a gyereket. Itt játszik fontos szerepet a pénz...Egy újszülöttel az ember nem vonatozik...
Egy vidéki városban jó esetben 5 év alatt látnak annyi dongalábat mint egy fővárosi kórházban 1 nap alatt. Egyáltalán nem mindegy. (mi Tatabányán kezdtünk, és itt is maradtunk 9 hónapig. Ez most innen visszanézve rossz döntésnek bizonyult.)

Mégis azt mondom, hogy a legfontosabb része a kezelésnek a gyógytorna. (minél több szakembernél) Minden napi szokássá kell, hogy váljon, az anyának is. Ez szerintem a gyerek serdülőkoráig elkísér majd minket. (én legalábbis nem látom hamarabb a végét). Érdemes kialakítani, hogy pontosan mikor van torna, így ez annyira rutinszerűvé válik majd nekünk és nekik is, mint pl. a pelenkázás.
Valamint ezt kiegészítendő fontos az éjszakai sín is. (egy kisbaba a napjának több mint felét alvással tölti, nyilván alvás közben a számára legkényelmesebb pózt felvéve...ami ellenünk dolgozik). A gyógytorna az aktív kezelés a sín pedig a passzív. Mindkettőre szükség van (még akkor is, ha a gyógytornászok szeretik a passzív részt elértékteleníteni).

Első körben ennyi. Folyt. köv.