Lomtalanítás van nálunk. Ennél többet nem kell mondanom. Tegnap még agybajt kaptam a 2 percenként előttünk megálló autóktól/motoroktól/valami motoros szánra hasonlító elől centrifugát szállító, de lehet az hajtotta(?) gépektől.
Egy egész éjszakámba és egy eredményes reggeli wc látogatásba (ez hatalmas problémám mostanában, ezért vagyok kicsit fixálódva a témára, majd megírom...gondolom várjátok). Szóval ma reggel jöttem rá, hogy igazából mi vagyok én, egy semmi, egy nulla. Az, hogy párszor lehordom az utca végére az üveget, vagy az, hogy a papírt, fahulladékot eltüzeljük, gyűjtöm a műanyagflakonokat és természetesen van komposztálónk (ami szerintem amúgy szemétdomb, de menőbb így emlegetni) szóval mindez semmi ahhoz képest amit ezek a férfiak véghezvisznek.
Az ezeréves műanyagredőnyről letörték a fém redőnytokot, majd egy következő kör összeszedte a csavarokat. Mindezt percek alatt. Hatékonyan. Odamentek, kiszűrték a fémet a szemükkel, aztán a ráálltak a témára, percek alatt megszabadítva a lomot az utolsó fém csavartól is. Ilyen elkötelezett környezetvédők Ők.
Büszke vagyok rátok fiúk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése