jeeee

Voltunk ma Pécsen kontrollon. Tökéletes 100%-os láb.

Jutalmul Beni ma életében először fog legálisan éjszakai sín nélkül lefeküdni.

4 év 2 hónap 21 nap.
Ebből:
14 hónap combgipsz
2 műtét
3 év minimum heti 3 gyógytorna
1 és negyed év minimum heti 2 gyógytorna
kb. 2 év itthon velem minimum napi 5X torna
még soha nem feküdt úgy le, hogy legalább velem legalább 1X ne tornázott volna a nap folyamán. (szerintem jódarabig nem is fog.)

Szerintem még soha nem volt ilyen hosszú és ennyire fontos projekt az életemben.

Most felemelem mindkét kezem, a levegőbe boxolok és egy hatalmasat üvöltök, jó? :)

répakrém

Ti ettetek már sárgarépás szendvicskrémet??? Tegnapig én sem...pedig nagggyon finom, 2 perces, egészséges, vega és (ami a legfontosabb) narancssárga!!!


Ui: csók!

találka

Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az álmaimnak. Éppen ezért csak nagyon ritkán emlékszem rájuk.
A tegnapi álmom élénken megmaradt: Beni elővett egy pakli cigit a nadrágzsebéből, öngyújtóval rágyújtott és sétáltunk tovább az utcán.
Egy buszmegállóba mentünk. Végig iszonyúan éreztem magam...cigizik az én 4 éves kiscicám...szemem fénye, életem csillaga. És nem szólok rá...
nem tudok rászólni. Mit csináljak? tépjem ki a kezéből, csináljak jelenetet...hiábavaló. Dohányzik. Én is dohányoztam, amíg rá nem jöttem (teljesen egyedül!) hogy f@szság.
Nem tudom megvédeni, ez az ő döntése...
Ez volt az álmom.

Reggel felébredt Beni. Mit álmodtál gyönyörűm? Tündérrétről? Repülő lóról?
- Nem! mondta ő, egy buta gyerekről aki cigizett...

 "Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.

tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.

angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

minél lejjebről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.

angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már."

megöregedtem...

Tegnap felhívott telefonon az egyik 4 éves barátnőm (!!!).
Beszélgettünk pár szót az élet nagy dolgairól, úgymint: hígfosás, oviszünet stb.
Majd, mivel beszélgetésünk kissé megzökkent, gondoltam megkérdezem mit csinál jelen, szűk keretek közé szorult életében (WC-fürdő-WC).
- Olvasol?- kérdeztem rávezetően, gondoltam beszélgetünk a hercegnőkről, meg efféle csajos témákról.

-Nem, dehogyis!! jött a válasz. - a TÁBLAGÉPEMEN játszom....

Mi a f@sz az a táblagép???

"Az aki voltam,
egy fényképről néz vissza rám,
És nem hasonlít már
múlt és jelen.
Valami elmúlt, lassan felnőttem én."

Érett

Minden évben így érettségi tájékán eszembe jut a sajátom. Félelmetes belegondolni hogy majdnem kétszer annyi idős vagyok, mint amikor érettségiztem (ez költői túlzás, mert alig egy pár év telt el azóta, de szeretek az érzelmeitekre hatni.)
A magyar sima ügy volt. A kisérettségin ugyanazt írtam mint a nagyon. Annyi különbséggel, hogy a kisérettségin a feladat Kafka Átváltozása volt, az érettségin meg egy XX. századi novella elemzése.
Totál ki voltam purcanva. Visszagondolva mindig csodálkozom, hogy hogyan mertem odamenni akkora arccal (nem volt nagy amúgy, csak sokkal nagyobb annál, mint amennyit tudtam) és simán leérettségizni...és a legdurvább, hogy most annak a töredékét tudom...vagyis inkább úgy mondanám, hogy messzebb vagyok attól amit az érettségin tudni kellene/illene. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy sokkal kevesebb részletet tudok felidézni, másfelől meg remélem, hogy szélesebb teret fogok át. Fogalmam sincs róla, hogy mikor írta Karinthy azt hogy "Nem mondhatom el senkinek.." mégis mélyebbről érzem, hogy mit akart mondani, mint 18 évesen.
Bent ültünk a teremben, elhangzottak a témák. Néma csend(nek kellett volna lennie). A szomszéd padból odaszól az egyik csaj, hogy ő a Bolond Istókot írja. Mondom az nem jó...és közben csodálkozom, hogy nem hiszem, hogy ilyen hülye, már ha ránéz a Bolond Istókra, akkor is látszik, hogy az nem novella...ezt kellene neki elmondani, úgy hogy ne küldjenek ki azelőtt, mielőtt elkezdeném írni a sajátomat. "az elbeszélő költemény...súgom oda neki"... meggyőztem. Leérettségizett...nem úgy mint az évfolyam majdnem 30%-a, akik, mint később megtudtam tuti tippet kaptak, hogy a Bolond Istók lesz az érettségin, mert Arany évforduló van. (mekkora hülyeség már, nem hiszem hogy nem jöttek még rá, hogy ez semmit nem számít...most idén is ezzel érvelnek még a diákok...váltani kéne.)

Így visszagondolva amúgy nem hibáztatom őket. Tutira ráálltak a Bolond Istókra és nem tudtak váltani. Mindenképpen be akarták kényszeríteni egy kategóriába és egy Petőfi versnek csak nem tudták eladni.
Jó is, hogy én annak idején nem hallottam ezt a "tuti tippet", ki tudja, lehet, hogy akkor most valami gyárban lennék damildugdosó.

Láttam nemrégen egy filmet, ahol valami olyan volt az üzenet, hogy a szívünk néha képes megtréfálni minket, olyankor az agyunknak kell a helyére "húzni", aztán meg van, hogy az agyunk tér le, olyankor a szívünknek kell helyén lenni.
Jó kis üzenet.
Sikeres érettségit nektek gyerekek!

F(k)ülügy

Hatalmas felfedezést tettem, úgyhogy ezt megosztom. Bár tartok tőle, hogy csak az én gyerekemnek van kb. kéthavonta hallójárat gyulladása. És tartok tőle, hogy ez valami familiáris dolog nálunk, ugyanis nekem is kb. kéthavonta van. A férjem nem csatlakozott a mi közös családi hagyományunkhoz, valószínűleg azért, mert nincs több betöltetlen hónap.

Tünetek: fülviszketés, érzékenység, piszkálási "inger", duzzadt füljárat, meleg, piros fülek (így kezdődik tapasztalatom szerint) de a Beni már csak azt jelzi, hogy FÁÁÁÁJ.

3 féle füllcsepp van rá. Mindből több példányunk van itthon.

Menetrend szerint, ha Beni fájlalni kezdi a fülét akkor elkezdem az egyiket csepegtetni. Ha szerencsém van 2 nap alatt vége...ha nincs akkor rámjön a para, hogy nehogy középfülgyula legyen, én meg elcseszem az időt hülye csepegtetéssel, és közben "haldoklik" a gyerek. Szóval háziorvos--hallójárat--fülcsepp Nr 2. --1 hét betegszabi--báásszus.

Az elmúlt hosszú-hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy TILOS fülpuckáznom. Ha nagy néha elcsábulok, akkor abból másnapra hallójáratgyula lesz.
Ezt a tudást átörökítettem a gyerekre. Ha az anyjának trutyis a füle a gyerek se érdemel mást. Sőt a férj se.
(a fülzsír egy természetes kenőanyag...illetve láttam egy műsort, ahol szekrényfénynek használták...nálunk sok a polc, na.)

Másfelől a gyerekorvos mindig felhívja a figyelmemet, hogy ne menjen víz a gyerek fülébe. Hát rajtam nem múlik...hajmosás nincs...öntisztulás van. Akkor ha lenyírom a haját, megengedem, hogy megmossa, van két bazi nagy narancssárga füldugója, úgy mered ki a füléből mint Shreknek (ezt vittük nyáron a Balatonra is)...más napokon meg büdös a feje...úgyis mindenki a fülét figyeli.
Amúgy meg nem minden rasztás füvezik.

Harmadfelől ez a legújabb: ne nyúljon a fülébe!
Namost Beni minden testnyílásába belenyúl...azaz szeretne. Egyes helyekről leleteket szerez(ne), mások meg egyszerűen csak rejtélyesek, feltárandók. Komolyan mondom, hogy minden mást tiltok...ezt jófejségből eddig meghagytam. (meg amúgy is...ujjal még én is kimosom a fülem...láthatjátok, nem vagyok én vadember...). Úgyhogy most ez is kilőve...

Össze kell fognom egy asztalossal.

Benedek

Hosszú kihagyás után nehéz újból kezdeni. Mintha legalábbis egy új blogot nyitnék, kb. annyi kis apró szösszenetről kéne most beszámolnom nektek, rengeteg apró dolog ami által megérthettek, átérezhettek, és most meg csak nézek bambán, hogy mégis mit kéne még ide bepasszintanom, hogy valami értelmes jöjjön elő.
Először is az összes elmúlt és eljövendő ünnepre békét, boldogságot, egyetértést stb. Nektek. (nem ez ezen múlik, de a fene tudja, jó, ha ez kívánva van).
Másodszor, mivel úgysem tudom hol felvenni a letett fonalat, úgy gondoltam ebben a bejegyzésben Benire szorítkozom.
A legutolsó téma ugye az egészségi állapota volt. Nos, örömmel jelenthetem, hogy úgy néz ki (koppkoppkopp), hogy nekünk nagyon bevált az egyik módszer (abból a 100-ból), amit alkalmaztunk. (tulajdonképpen a ráolvasáson kívül mindent kipróbáltunk). Ugyanis az elmúlt fél évben egyszer volt betegállományban, ami kiscsoportosként szerintem egész jó arány. (mondjuk jelenleg éppen megint abban van, ami még mindig nem annyira rossz).
Ami szerintem übertuti, az a sós vizes orrüregátmosás. Rengeteg trutyit és kezdődő tüdőbajt megfogott, hátránya, hogy igen drága...mondjuk itt jön a mihez képest tényező. A másik, ami még jó, az a homeós oltáskivezetés. Az anno az ekcémánál is teljesen hatott, és most is megcsináltuk.
A többi meg olyan, hogy már annyiféle vitamint meg tökömtudjamit adok össze-vissza, hogy fogalmam sincs, hogy egyenként mi mennyit ér.

Óvodás. Szeptemberben és októberben mosolyogva járt oviba. Gondolhatták, örül ez a szerencsétlen, hogy otthonról szabadul...:) Már éppen kezdtem megsértődni, hogy minden más anyának a combján lóg egy gyerek, csak az enyémen nem, amikor naptári napra pontosan november 2-án elkezdett üvölteni reggel a Beni.
Ez kezdetben nagy megnyugvás volt...aztán így január 8-a táján már nem egészen ez volt a jó jelző rá. Fogalmam sincs, hogy B. miért ilyen fordított életet él. De hálistennek "A Beszoktatás", mit fogalom mostmár nekem is egy ütős gyomorgörccsel párosul. Azért ennek örvendek. Mégse lógunk ki a sorból.

Az óvodában tanul. Sok jót. Például nagyon édes volt, ahogy december 25-én éjjel, félálomban elszavalt egy komplett karácsonyi műsort. Majd 26-án az egész családot rendre utasította és kiadta a családi karácsony programtervét. (Vercsi a Süss fel nap c. örökbecsűt adhatta elő a fa alatt...:D)Egész meghatódtam, és eszembe jutott, hogy ezt az ovis műsort lehet, hogy látnom kellett volna...nade nem szólt senki, hogy valamikor műsor van. Most ez hatalmas dilemmám, hogy volt-e a szülőknek műsor (amiről senki nem szólt: esetleg valami földalatti mozgalom szervezésében) vagy ezt az egész cuccot azért tanulta be a csoport, hogy egymást elszórakoztassák. Van olyan óvoda, ahol nem volt "nyitott" Karácsony?? Hiszem, hogy a miénk ilyen...mondjuk rákérdezni nem merek...

Másrészt megtanult verekedni is. Ezt úgy kell, hogy a pulóverben (tök jó, hogy tél van) be kell húznia az öklét, majd a két kezét egymás mellett párhuzamosan előre hátra kell mozgatni. Közben efekt is van, ami nyilván a hangsebesség átlépéséből adódik. ISS--ISS-ISS.

Aztán meg megtanulta azt, hogy ha a hüvelykujjunkat összeérintjük és közben mélyen a egymás szemébe mondjuk, hogy BARÁT, az jó....nekem is. És ez valami nagyon kemény dolog, mert a legnagyobb fenyegetés meg, ha (lehet eredetiben a lefelé mutató hüvelykujj, de ez túl drámainak hat, így inkább) a lefelé mutató MUTATÓujj, a nem barát. De ez tabu....ilyet mi nem mutatunk egymásnak...esetleg csak viccből, de aztán mindig be kell biztosítani a hüvelykujjunkkal...és kezdődhet elölről minden.

Emellett, most fontos dolgai vannak. Például éjjel negyed kettőkor arra ébred/ek, hogy felelnem kell, hogy van-e kukim, ha van miért, ha nem miért, válaszaimat indoklom, majd továbbkérdez mindent ugyanúgy az apjától...vagy például nagy okostojás módjára a "vihar a felhőben lakik" elméletét kell igazolnom...és nem elég az, hogy: igen, ott.
Csak azt nem tudom, ezt az entellektüell énjét miért mindig éjszaka nyomatja...
Szóval kb. ennyi. Jól vagyunk. :)