Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az álmaimnak. Éppen ezért csak nagyon ritkán emlékszem rájuk.
A tegnapi álmom élénken megmaradt: Beni elővett egy pakli cigit a nadrágzsebéből, öngyújtóval rágyújtott és sétáltunk tovább az utcán.
Egy buszmegállóba mentünk. Végig iszonyúan éreztem magam...cigizik az én 4 éves kiscicám...szemem fénye, életem csillaga. És nem szólok rá...
nem tudok rászólni. Mit csináljak? tépjem ki a kezéből, csináljak jelenetet...hiábavaló. Dohányzik. Én is dohányoztam, amíg rá nem jöttem (teljesen egyedül!) hogy f@szság.
Nem tudom megvédeni, ez az ő döntése...
Ez volt az álmom.
Reggel felébredt Beni. Mit álmodtál gyönyörűm? Tündérrétről? Repülő lóról?
- Nem! mondta ő, egy buta gyerekről aki cigizett...
"Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.
tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.
angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.
minél lejjebről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.
angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már."
2012. június 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése