Kezdetek

Kezdetben vala a férfi és a nő. Egyesülének testben és lélekben. (lélekben hamarabb) és megfoganék a nőben a gyermek.
A foganás ugye az egy dolog, mondhatni a könnyebbik része. De a gyermek növekedni is akar, ami egy ideig megy probléma nélkül, egy idő után azonban az anya kifejezett bálnásodásával jár együtt. Az apa elnézően mosolyog, állítja, hogy az anya még soha nem volt ilyen szép. Az anya elnézően mosolyog állítja az apa még soha nem volt ilyen hülye :D
A nő teste elvész, felpuffad, emlékeim szerint a fejem egy darab nagy tokaszerű képződmény volt, arcvonások nélkül, a testem mint a pontpontvesszőcskében a törökbasa hasa, a lábam dagadt a kezem dagadt. Nemhogy lehajolni leülni is alig voltam képes. Tulajdonképpen mindenem megnőtt. A melleim két elszabadult hőlégballonként riogatták a népet. A gondolataim beszűkültek. Egyáltalán semmilyen elvont dolgon nem voltam képes gondolkodni csak anyagi síkon léteztem, előtérbe kerültek a szükségletek és azoknak azonnali kielégítése úgymint evés-ürítés. Csak babás könyveket olvastam, csak a baba körüli dolgokon gondolkodtam. Nemhogy filozofálni egy normális mondatot elmondani nem voltam képes.
Ezt visszaolvasva borzasztó, kibírhatatlan dolognak tűnik, amolyan „terhességnek”, de higgyétek el, hogy ritkán voltam életemben annyira kiegyensúlyozott, nyugodt, gondtalan. Egyszóval Boldog.