Tegnap Pécsen voltunk. A doki elégedett volt a Beni lábával (mi is azok vagyunk).
Feladatok:
-peroneus erősítés ezerrel
-úszás
-nyáron sok mezítlábazás (homokon, kavicson, füvön)
A hátrahajló térd szerinte nem vészes (nyilván ő is tudja, hogy a járógipszes kiterhelés következménye). Ezzel kapcsolatban majd még adós vagyok egy bejegyzéssel.
Szeptemberben re.
Beszoktatás:
Eddig 0 azaz nulla könnycseppel ment minden. Úgy is mondhatjuk, ment mint a karikacsapás. Ezzel kapcsolatban rengeteg teóriám van, hogy miért megy ez nekünk nagyon jól. De ezek találgatások. Egészen biztosra nem tudok semmit állítani, így inkább ki is hagyom a nagy elméleteim boncolgatását.
A beszoktatásnak mi a humánusabb módozatát választottuk, amikor is kis adagokban nő az az idő, amit távol töltünk egymástól.
A puszta tények tehát a következőek:
márc. 1.--délig voltunk, végig együtt. B. sokat játszott a gyerekekkel, gyakran megkeresett a szemével, de alapjában nem rajtam "lógott".
márc. 2. --Győrben voltunk, oviban nem.
márc. 3. -- reggel mentünk, "szokásos" barátkozás. Majd úgy alakult, hogy aznap tudtam meg, hogy kérnek be a csoportba lázcsillapítót. Megkérdeztem a Benit, hogy mit szólna, ha kiugranék a gyógyszertárba egy kicsit. "Menjél". Így bő fél órát már egyedül maradt a csoportban. Délig voltunk.
márc. 4. --felbátorodtam. Ha ez tegnap ilyen jól ment, akkor akár el is kezdhetjük ezt az időt nyújtani. Próbálkozzunk...simán elengedett, Kb. 1 órát távol voltam. Szintén délig voltunk.
márc. 7. --úgy terveztem, hogy reggel maradok kicsit "bemelegedni" a Benivel, majd megpróbálok eljönni. Na, reggel már egyedül rohant be a csoportba, aztán meg amikor bementem utána kb. le se sz.rt. Úgyhogy elköszöntem, és délig otthagytam. (egész délelőtt kínok kínja között vergődve voltam, de megálltam, hogy csak egyszer telefonáljak :D) Délre mentem, együtt voltunk a déli ceremóniánál, alvásnál. Sokat kérdezett, (miért így megy itt?, mi lesz ezután? stb.) Délután 4kor jöttünk el.
márc. 8. --Pécsen voltunk.
márc. 9. --Győrben voltunk.
Eddig ennyi. Csütörtökön már megpróbálom egész napra otthagyni. Erre sokat készülünk. Beszélgetünk róla. Láthatóan nem hatja meg a dolog. Aztán majd kiderül. :)
2011. március 9., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése