Egy levél lesz@rom tabletta

Nah, hát eltelt egy hónap. Eltelt az első munkahónap.
Nem mondom, hogy könnyű volt...sőt.
Pár napja azt vettem észre, hogy rosszul érzem magam. Úgy általánosságban. Mindig.
Kutatni kezdtem az okát, és azt hiszem meg is találtam.
Feladatkezelési válság.
Mikor Beni megszületett akkor is átestem rajta. Új szerepek, tök új feladatok, elvárások. Elsősorban magammal szemben. Káosz, katarzis majd szépen lassan a magamra találás. Előbb-utóbb meg lett mindennek az ideje. Kialakultak a szokások, leosztódtak a szerepek megszoktuk egymást és végül magunkat is.
Ezt élem át most újra. Szokom a munkát, és ő is kénytelen szokni engem. Szokom azt, hogy 12-18-ig elsősorban kolléga vagyok és csak másodsorban anya. (aztán néha a kolléga eltűnik a süllyesztőben, ha az anya valamiben hiányt szenved).
Állandóan pörgök, az agyam, a kezem a lábam. Mintha beléptem volna egy hatalmas mókuskerékbe és várnám, hogy valaki pottyantson elém végre egy mogyorót, hogy meg tudjak állni. Rohanok. És soha nem érzem úgy, hogy megállhatok, hogy jogom lenne megállni. Soha nem érzem úgy, hogy pihenhetek, mert valamit elvégeztem és mára elég volt.
Ha dolgozom akkor sem úgy jövök el, hogy elégedett vagyok. Pörög az agyam, hogy kivel foglalkoztam kevesebbet, kire kéne figyelni, ki volt ma ügyes, hogy lehetne motiválni stb.
Ha hazajövök akkor a gyerek az első, aztán ha ő rendben akkor háztartás, de még nincs meg ez se meg az se, még nem tornáztunk a gyerekkel, még nem jutottunk el úszni, nem beszéltük át a napot, nem játszottunk eleget stb. stb. végeláthatatlanul.
Ezért érzem magam elégedetlennek, elégtelennek, értéktelennek, értékelhetetlennek.
Ezért érzem magam rosszul. Ezért érzem úgy, hogy nincs jogom blogot írni, nincs jogom itt nyígni annak a pár embernek aki ezt elolvassa.
Első lépésként ezt most megfogalmaztam. Második lépésként meg ezen szent pillanatban kipattintok magamnak egy szem lesz.romtablettát. És elfogadom, hogy valóban, nem én fogom megváltani a világot, se április 14-én se az év többi napján. Se anyaként se kollégaként se feleségként.
Harmadsorban meg tényleg várom már azt a k mogyorót, mert le kéne állni...vagy legalább lassítani egy icipicikét.

Összeesküvés, az tuti...

Elég szar hetem volt. Vagy inkább úgy fogalmaznék, mert úgy illik: nehéz.
Ennek megfelelően péntekre el is kezdett fájni a torkom. Tegnap már nyelni is alig bírtam, Éjjel egy smirgli csavarodott a képzeletbeli wc-papír gurigámra (ami egyébként másodállásban a nyelőcsövem.).
Ilyen erős torokfájdalomnál egyetlen dolog segít nekem 100%-ban. A Glycosept csepp.
Próbáltam már elég sokmindent (értsd mindent) torokcukorkát, torokfertőtlenítőt, pálinkát-becherovkát-forraltbort, hagymát-fokhagymát-hagymasalátát-hagymástejet (bleee) stb. Tényleg. Nem tudtok olyat mondani amit nem.
Mondom, egy dolog segít: a gargarizálás.
Gargarizálni amúgy nem szeretek, tehát ez nem valami beteges megragadás nálam.
De ilyenkor muszáj. Torokfájás jön-megy, ez a sárga lötty eltűntet minden egyes beragadt homokszemet.
És itt jön az összeesküvés. Egyszerűen nem tudom/nem akarom elhinni, hogy 2011-ben az ember lánya választani kénytelen a durva, kaparó, maró torokfájdalom és a kukoricasárga fogak között.
Namost én tényleg a legritkább esetben választom a kukoricasárga fogakat. Mondjuk a mai pont egy ilyen. Nem is megyek közösségbe.
De tényleg, feltalálók, azt a szert ami a Glycoseptben hat nem lehetne egy színtelen löttybe belekeverni??

PS: Férjem elolvasta a bejegyzést. Szerinte nem is kukorica sárga...hanem inkább az előnyös napsárga.
Ennek mondjuk örülök...:)

A gyógyulás útján

Úgy látszik a tegnapi Bagolydoktorozás csodát tett (vagy az ovimentes nap), mindenesetre, minimál takonnyal, minimál nyűgösséggel végigaludódott az éjszaka.

Másrészről meg, mostanra már tényleg végigjátszottuk a történetet, ugyanis Bogyó a könyvben a patakpartra megy köveket gyűjteni, természetesen ezentúl mindig sapkában, hogy semmiképpen ne essen vissza a fülgyulladásába.
Ilyentén tegnap Benedek fiunk is guberálni kezdett a ház végében lévő építési törmelékben, majd örömmel közölte, hogy ezt a patakparton szedte nekem. Természetesen sapkában.
Én meg persze örülök neki.

Materializál

Beni ma nem ment oviba (én viszont voltam dolgozni) ma teszteltük az első forróváltásos gyermekfelvigyázásunkat a Férjemmel.
Tegnap már gyanús volt nekem a gyerek, amikor reggel az "inkább ne menjünk oviba" mondattal indított, majd az ébredés utáni félkómás félóránk (ami normál esetben olvasgatással, kávézással és tűzoltóautó berregtetéssel telik) alatt mintegy 1000-2000 sírást végighallgattam, mert: a tűzoltó kosárja nem úgy áll mint kellene/a párna rossz helyen van/értsem már meg, hogy EZ nem az a könyv stb. majd midőn az orrából meginduló nyálkavulkánnal megküzdöttem körvonalazódni látszott előttem, hogy ez bíz nem lesz egy egyszerű nap. Nem is lett, amúgy.
Nehéz ovibaindulás, nehéz munkábaindulás, nehéz munka, extra felfokozott hangulattal negatív irányba, nehéz este, FÜLFÁJÁS, sírós éjszaka etc.
Nyomtam bele óránként a ferrum phosporicumot és imádkoztam.
Reggel a csíkszemem felével megnéztem, hogy mikor rendel az orvos. Fülfájással nem megyünk neki a hétvégének.(mellette szentségelés, mert két hete sincs, hogy abbahagytuk a dupla antibiotikumot...ez nagyon nem hiányzott).

És hát lőn csoda.Doktori diagnózis: Beni fülének semmi baja. A torka piros kicsit.
És most kezdek nagyon mérges lenni Bartos Erikára, akinek a könyveit Beni igencsak preferálja.
Mert ez már nem az első eset, hogy fülfájást materializált magának, hanem egészen pontosan az ötödik. Sőt mi több, az előző fülfájásából is úgy lett ügyelet, hogy ő már mondogatta pénteken, hogy fáj a füle, de én az előző 3 besülésből arra következtettem, hogy a torkáról sugárzik ismét oda a fájdalom, és mivel már baromira elegem volt abból, hogy elmentünk bedumált fülfájással, és a minimális torokpírunkkal, majd másnapra aztán lett összeszedve köhögés/hörgőgyulladás/zöld takony etc. egyszerűen csak gyógyteát főztem neki és melengettem.
Na ez úgy látszik nem elég, mert Bogyóhoz is kijött a Bagolydoktor és megoldotta a megoldhatatlant, szóval Beni akkor száll le erről a fülfájás témáról, ha az orvoshoz elmegyünk...és ismét megkapjuk a diagnózist...semmi baja. (Hála az Égnek)
Ferrum phosphoricum rulez!